És neked megvan még a gyerekkori macid? ⚓

Merész dolog olyan prózai témával közelíteni saját önismeretünkhoz, mint a tárgyak. Vagy mégsem?
Mi másról szólna például Marie Kondo híres-hírhedt módszere, mint arról, hogy ismerem-e eléggé magam ahhoz, hogy tudjam, mi szolgál engem, mi okoz örömet nekem?
Éreztem némi rizikót abban, hogy a tárgyakhoz való viszonyt teszem meg a májusi háromalkalmas minicsoport témájának, de bíztam benne, hogy érdekes irányokba indulunk majd el ennek kapcsán.

Fogadjátok szeretettel szubjektív beszámolómat a csoportról!

A festmény alkotója: Alexander Volkov ⚓

Ez a témaválasztás olyan volt, mint egy feldobott labda: magam sem tudtam, ki és hogyan üti majd le, hol ér földet, meddig pattog, de bíztam a csoportban.

És milyen jól tettem! A tárgyainkhoz való viszony kapcsán sokat beszélgettünk arról, kinek mit jelent a rend és a rendetlenség – mikor oké az egyik és mikor a másik, és hogy hogyan is vagyunk a kívülről jövő és belülről szóló elvárásokkal.

Sokat beszélgettünk az otthon fogalmáról is. Mikor és hol érezzük magunkat otthon – természetesen már a puszta tárgyi környezeten is túl.

Az volt az előfeltételezésem, hogy az előző egy évben sokaknak megváltozott az otthonukhoz való viszonya. Máshogy voltunk otthon 2020–2021-ben, mint előtte bármikor. Még ha valaki nem is kényszerült home office-ba, valószínűleg akkor is több időt töltött az otthonában, és ha másokkal él együtt, akkor talán kevesebbet volt egyedül. Hogyan alakul az otthonunkhoz való viszony, amikor az otthon töltött idő minősége és mennyisége drasztikusan megváltozik? Mit tehetünk azért, hogy az elmúlt egy év tapasztalatai, most, amikor újra nyílik a világ, a lehető legtudatosabban kerülhessenek felhasználásra?

A kép alkotója: Zhivotkov Vladimir Vladimirovich ⚓

Azért a tárgyak szintjére is lementünk: szó esett a legrégebben birtokolt tárgyakról és a legújabb szerzeményekről. Nagyon érdekes volt ránézni az ezekhez fűződő érzelmi viszonyokra, és külön öröm volt hallani, hogy ezek a beszélgetések továbbmentek, a csoport keretein kívülre is! Családi beszélgetések születtek régi tárgyi emlékek kapcsán, amik aztán a következő csoportalkalommal visszacsatornázódtak a közösségünkbe. Mindig nagy öröm számomra, amikor arról hallok, a csoportfolyamatok szétfeszítették a csoport kereteit – hiszen éppen ez a cél, hogy az önismereti esemény a résztvevők életében hozzon pozitív változásokat.

Bár nem tudatos döntés volt részemről, de érdekes módon a három alkalomra csak női szerzőktől választottam szöveget. László Orsi, Károlyi Amy és Polcz Alaine voltak segítségünkre a beszélgetések inspirációjaként. Nem szeretnék ebből messzemenő következtetéseket levonni, mégis érdekes rálátni erre utólag.

Tehát a kísérlet sikerült – a tárgyak prózai témájából is ki tudtak alakulni tartalmas, mély beszélgetések. A téma alkalmas volt arra, hogy a résztvevők ránézzenek saját működési módjaikra, tudatosodjanak a rendhez, az otthonukhoz, és ezeken át vágyaikhoz, érzéseikhez, külső és belső elvárásokhoz való viszonyaikban.

Köszönöm a résztvevőknek az aktív bevonódást, a kapcsolódást, megosztást, bizalmat!