Az online irodalomterápia előnyei és hátrányai

Általában sok tervem van a jövőre nézve, ha az irodalomterápiáról van szó. Sőt, szeretem feszegetni a műfaj kereteit is, járatlan utakat kipróbálni (például angol nyelvű csoport tartása). Az online csoporttartás viszont eddig nem szerepelt köztük. Az utóbbi két hónapban azonban muszáj volt belevágni, ha nem akartam teljes mértékben leállni a csoportozással. És nem akartam, így hát irány a mélyvíz, a komfortzóna elhagyása.

Amikor az ember nem szabad választása alapján kényszerül egy megoldásra, előfordul, hogy vannak benne rossz érzések. Bennem is voltak. Nehezen hittem el, hogy a képernyők előtt ülve kialakulhat az a bizalmi légkör, ami egy személyes alkalommal, amikor mindannyian egy zárt térben találkozunk.

Én lepődtem meg a legjobban, amikor egyes alkalmakkor mégis sikerült. Addig egymásnak ismeretlen emberek kapcsolódtak össze, akár többszáz kilométeres távolságból. Rezonáltak egymásra, örültek a közös tapasztalatoknak, csodálkoztak rá a különbözőségekre. Volt olyan online foglalkozásom, ami ugyanennek a sorozatnak a személyes alkalmán sokkal kevésbé sikerült bensőségesre, mint a virtuális változat.

Szóval a csoda itt is megtörténik. Az ember ember marad, a kapcsolódási, önkifejezési vágya megmarad, és megvalósul, ha megteremtjük hozzá a körülményeket. Akár online is.

A Facebook oldalamon indított szavazáson azt szavaztátok meg, hogy a karanténhelyzet feloldása után is jó alternatíva lehet az online csoporttartás. Így, bár jelenleg kényszer szülte ezt a megoldást, de most, hogy látom, működik, lehet, hogy nem fogok róla lemondani.

Lássuk listába szedve a formátum előnyeit és hátrányait:

Hátrányok: ⚓

A szemkontaktus hiánya ⚓

Óriási negatívuma videós applikációknak, hogy nem tudunk egyidőben egymás szemébe nézni. Ha a másik szemébe nézek, akkor nem a kamerába nézek, tehát ő nem érzékeli, hogy épp szemkontaktust keresek vele. Nem lehet vele mit kezdeni, de előnye, hogy még jobban rá kell fókuszálnunk egymásra, a megfelelő hangolódás érdekében.

Nehézkesebb a visszejelzés ⚓

Aki volt már csoportomon, tudja, hogy fontosnak tartom, hogy reflektáljunk egymásra. Rossz érzés, amikor őszintén megosztunk valamit másokkal, és nem jön rá reakció. Online ez nehézkesebben megy, de nem lehetetlen!

Kézfeltartásos jelentkezés ⚓

Szuper, hogy a közoktatás kereteiből kilépve magunk mögött hagyjuk a jelentkezés intézményét…:D egy irodalomterápiás csoporton nem kell engedélyt kérni a megszólalásra. Szabadon megnyilvánulhatsz, csak ne szakíts félbe senkit. Online térben a jelentkezés megkönnyíti a kommunikációt, így újra beizzítjuk ezt a gimi óta nem használt gesztust. :)

Negatív érzések megjelenése esetén nehezebb reagálni ⚓

Egy csoporton előfordul sírás, vagy negatív előjelú érzelmek kifejezése. Sokszor ilyenkor a nem verbális gesztusok (egy pillantás, egy érintés, vagy egy zsebkendő felajánlása) jobban érzékeltetik, hogy az ember nincs egyedül, az érzései elfogadásra, megértésre találnak, mint bármilyen szó. Online formában erre is más eszközöket kell találni, a nem verbális gesztusok szinte teljesen elvesznek.

Előnyök: ⚓

Lehetőség ⚓

Mondani se kell, de hatalmas pozitívum, hogy egyáltalán VAN lehetőség az online eszközök segítségével összegyűlni, egy olyan időszakban, amikor máshogy nem lehetett.

Fizikai távolságok megszűnése ⚓

Sokan jelezték már vissza az évek során, hogy szívesen részt vennének a foglalkozásaimon, de nem budapestiek. Nos, végre ez többé nem probléma! Tipikusan homlokracsapós – „ez eddig miért nem jutott eszembe” pillanat. :)

A mosolyok!!!! ⚓

Amikor ennyi ember egyszerre mosolyog rád nagy totálban a képernyőről, akkor extragyorsasággal töltődnek fel az ember szeretettankjai. :)

Környezettudatosság ⚓

Fura, de sose gondoltam volna erre, amíg ki nem próbáltam ezt a módszert: nem kell fénymásolni! Ollé! Nem használunk papírt, festéket, mert minden képernyőkön zajlik. (Tudom, az elektromos eszközök sem épp környezettudatosak, de jó érzés, hogy nem keletkezik egy rakás új papír a tevékenységem hatására.)

Kevesebb holtidő ⚓

Egy offline csoporton sokkal több a holtidő, amíg megérkezünk, elhelyezkedünk, felakasztjuk a kabátokat stb. Online térben, ha ügyesek vagyunk, és még a kezdés előtt megoldunk minden technikai problémát, szinte semennyi holtidő sincs, hiszen mindenki a saját otthonában ül a gép elé, így tisztán azzal foglalkozhatunk, amiért összegyűltünk.

Új lehetőségek, módszerek kipróbálása ⚓

Használhatjuk otthoni tereinket, tárgyainkat, egészen máshogyan lesz személyes ettől egy ilyen alkalom. Illetve a virtualitást is ki lehet használni különféle gyakorlatokhoz, játékokhoz. (Pl. videó vagy mikrofon ki- és bekapcsolásával szuper módon lehet játszani.)

Rugalmasságunk fejlesztése ⚓

Hát igen, ez az új terep kihívásokkal is jár, lesznek benne zsákutcák, de ezeket tudni kell elengedni. Jobban belegondolva az én rugalmasságomat és problémamegoldókészségemet az offline csoportok is folyamatosan fejlesztik – előfordult már, hogy nem volt elég szék a teremben, hogy sokkal többen jöttek egy csoportra, mint amennyire számítottam, sőt, olyan is, hogy megérkeztünk egy foglalkozásra a résztvevőkkel, és a hely, előzetes figyelmeztetés nélkül egyszerűen be volt zárva. Ezekhez a helyzetekhez képest szinte semmi, hogy nem sikerült Breakout Roomot csinálni a Zoomon. :D

Nem vagy egyedül! ⚓

Ez nem konkrétan az online forma előnye, hanem a körülményeké: mindannyian együtt vagyunk ebben a helyzetben, és egy önismereti csoporton közösségi szinten éljük át a „nem vagyok egyedül” érzését.

Működik! ⚓

És végezetül az, hogy minden előzetes kételyem ellenére, úgy tűnik lehetséges a lehetetlen. Igen is megteremtődik online módon is a bizalmi légkör, amiben mertek megnyílni, amiben tudtok kapcsolódni, amiben úgy tudunk együtt lenni egy-két órán át, hogy csak mi vagyunk az itt-és-mostban. Ez nekem egy karanténcsoda, de tényleg.

Résztvevőként milyen előnyeit és hátrányait látod ennek a formának?